Délben Tiffany-nál

A híresLouis Tiffany manhattani irodájában 1888 nyarán egyClara Wolcott nevű temperamentumos fiatal művésznő lép be a cégéhez, hogy tervezői állást kérjen. Az ő szerepe az üvegszépségek több millió dolláros birodalmában sokáig az egyik legjobban őrzött titok maradt. Egy olyan robbanásveszélyes titok, hogy amikor száztizennyolc évvel később kiderült, a nemzetközi művészvilág ámulva kapkodta a fejét.
Tiffany híres lámpái, akárcsak a pompás mozaik, egyáltalán nem a saját munkái, ahogy arról a világ egészen a közelmúltig meg volt győződve. És ezt ma is mindannyian elhinnénk, ha Clara hangja több mint egy évszázaddal később nem szólalt volna meg leveleiben.
A Clara iránti szenvedélyes megszállottsága, valamint a siker és a hírnév iránti éhsége között tépelődve Tiffany szinte szó szerint rabszolgasorba taszította a tehetséges tervezőt. Clara pedig, akit egyszerre gyötört a munkaadója iránti szerelem és gyűlölet, nemcsak az akkori társadalom merev szabályaival, hanem saját elismerési vágyával is megküzdött.

A szerző,Echo Heron az 1888 és 1944 között írt levelek nemrég felfedezett gyűjteményéből merít. Így beleláthatunk a valódi szereplők szívébe, legyenek azok a tréfás glosszák, amelyeket Clara a testvéreinek címez, vagy a fájdalommal és mély érzésekkel teli sorok.

A 19. századi Manhattan egyedülálló atmoszférája lengi át ezt a lenyűgözőkorabeli freskót, amelyben mesterien keveredik a tény és a fikció. Meghívást kapunk a korszak egyik legfigyelemreméltóbb művészének - Clara Wollcot, a legendás Tiffany-lámpák árnyékában megbúvó zseni életébe.

"Amikor a nővérem által készített ablakokat, mozaikokat és lámpákat nézem, az ő lelkét látom bennük. Clarát mindig is Isten egyik kiválasztottjának tartottam. Áldottak voltunk, hogy a társaságában élhettünk és az ő fényében járhattunk. Az ő emléke egy csillag, amely napjaink végéig ragyogni fog."